"Egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk" (Lk 24,15) - ez volt a témája az utcán élők lelkipásztori ellátásával foglalkozó első európai szintű konferenciának, amelyet az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsa szervezésében szeptember 29-e és október 2-a között tartottak a Vatikánban. Az összejövetelen részt vett Böjte Csaba ferences testvér is, akivel egy korábbi adásunkban interjút hallhattak. Honlapunkról letölthető a beszélgetés a következő címen: http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=320828 .

A tanácskozásról csütörtökön megjelent záróközlemény összefoglalja a konferencia témáját, menetét, valamint javaslatokat tartalmaz a közúti és vasúti dolgozók, az utcán élő gyermekek, nők, hajléktalanok lelkipásztori ellátására vonatkozóan.

Korunkban ugrásszerűen megnőtt a közúti és vasúti közlekedés, ami nagyfokú stresszt idéz elő mind a vezetőkben, mind az utasokban. Sajnálatos módon a közúti balesetek száma is drasztikusan nőtt. Az egyház a vészhelyzetekre lelkipásztori válaszokat kíván kidolgozni, legyen az baleset, terrorista merénylet vagy természeti katasztrófa. 24 órás segélyvonalakat kell létrehozni és megfelelően felkészíteni a káplánokat és önkénteseket. Új helyszíneket, kápolnákat kell biztosítani főleg az autópályák mentén, ahol az autóvezetők és az utasok imádkozhatnak, lelki táplálékhoz juthatnak.

Ami az utcanők felszabadítását illeti, az egyház három területen kötelezi el magát: kapcsolati, szentségi és lelki téren. A prostituáltakat a helyi egyháznak be kell fogadnia és meg kell hallgatnia. Tiszteletben tartva az egyház tanítását az emberi szexualitásról, a plébániák megváltó küldetése irányuljon az utcanőkre is. Arra kell nevelni a társadalmat, hogy észrevegye a prostituáltak emberi arcát. Sok illegálisan bevándorló nő esik szexuális kizsákmányolás áldozatává, megsegítésük nemzetközi összefogást igényel.

Az utcán élő gyermekek helyzetével is foglalkozott a vatikáni konferencia. Megállapították, hogy lelkipásztori ellátásukat a rendes lelkipásztorkodás keretein belül kell gyakorolni, hogy így szoros kapcsolat alakulhasson ki a családokkal és az iskolákkal. Az egyház és az állam nagyobb együttműködésére van szükség. Végig kell kísérni a fiatalok tanítását, képzését és nevelését, elősegítve beilleszkedésüket a társadalomba. Sport, zene és egyéb szociális tevékenységek gyakorlását igyekszik biztosítani az egyház az utcagyermekek számára.

A reményt kell hirdetni mindenkinek, beleértve a hajléktalanokat is, akiket az egyház különböző szervezetein keresztül befogad. A társadalomba való újra beilleszkedésük előfeltétele, hogy felvállalják saját felelősségüket. A velük foglalkozó lelkipásztori munkatársaknak megfelelő technikai, pszichológiai és lelki felkészítésre van szükségük. Az egyháznak döntő szerepe van abban, hogy leszámoljon a hajléktalanokkal szemben kialakult társadalmi előítéletekkel. A kormányzati intézkedések meghozatalában meg kell hallgatni az egyházat is, amely továbbra is szószólója mindazoknak, akik nem hallathatják hangjukat.